Elszálltak az évek
Írta: marica Dátum: December 07 2008 06:07:16
T
Most, hogy elszálltak felettünk az évek,
Engedd, hogy elmondjam, mit érzek!
Teljes hír
Elszálltak az évek
Most, hogy elszálltak felettünk az évek,
Engedd, hogy elmondjam, mit érzek!
Egy kis gyermek, ki nemrég szakadt le
Anyja emlõjérõl,
Ki nem tud tenni semmit, bármi történendõ!
Elrabolták tõlem a körülmények.
Dúl a lelkem, hiába kiáltom rõ a testvérem!r1;
Másik családban teltek gyermek évei.
Engem kínzott a bánat, ahányszor láttalak Feri!
rGyere vissza hozzánkr1;, titkon csaltalak.
Van nekünk egy rkis lak,r1; mindég visszavárlak!
És egy szép nap, már felcseperedve,
Kigyúlt, édesanyád utáni vágy, a szívedben.
Tiltakozott tested, lelked a sors ellen,
S a kerek világot lábad alá vetted.
Elindultál felénk, remegve, de bátran.
Egyedül, gyalog a nagyvilágban,
Hogy megkeresd, mit elvett a sors tõled,
Édesanyád, s a többi testvéred.
Tarló szúrta lábad, a nap perzselt,
Gubbasztva töltötted az éjt, mire reggel lett.
Ébren aludtál, dideregve, félve.
A cél mit kitûztél, még nincs elérve!
Mennyi kétely, félelem lehetett benned?
S mennyi bátorság, erõ, hogy legyõzzed?
Nem tudtad mi a messze, a távol,
De megtaláltad, lehetett bárhol.
A kínok Kínját élted át, azért,
Miért sok gyerek csak kinyújtja kezét.
Vagy ki sem kell nyújtani, az ölébe hullik,
Hogy a gyermekkor, felhõtlenül múlik.
Nagy boldogság volt,
Hogy visszakaptam a testvérem!
S nekem ebben csak annyi az érdem,
Ha találkoztunk, Folyton-folyvást kértem,
rHidd el: nekem vagy édes testvérem!r1;
A szó, mag volt, mit nõvéred, lelkedbe vetett.
Kihajtott benned, s gyümölcsöt termett.
Csodásat, szépet, édeset és mézest,
Bármily nehezek is voltak a gyermekévek.
Most, hogy elszálltak felettünk az évek,
S gyûjtöttünk sok, kedveset és szépet,
Feledem a felhõt, felette az ég, ma kékebb!
Ez egy régi versem, elég gyenge. Még kezdõként írtam 2005elején. mikor még csak a cslád emlékei régi fájdalmas emlékeit egy Családi krónika kereteiben szeretem volna megörökíteni.
Most úgy gondoltam: megosztom veletek ezt.