Mennybõl az angyal terítsd ki szárnyad,
Nagy szüksége van rád az országnak.
Ma szívet öntesz még szavakba,
Békétlen bensõd könyörület,
Láttatod jelképpé avatva,
Tested által szelíd lelkedet.
A szó kitör és széjjelszaggat,
Minden vak s oly oktalan dühöt,
De tudjuk az elnyelt szavakat,
Morzsoljuk szét fogaink között.
Elfáradt, megtört embereknek,
Nincsen szemük észrevenni már,
Míg a hatalom egyre terjed,
Közben sötétül a láthatár.
Nem kell templomból alamizsna,
Kegyhelyen az ájtatos beszéd,
Ígéretet benõtt az inda,
Az embernek Isten is elég.