Finn országból gépmadáron,
Érkezett a télapó,
Nem rázta ki a dunnáját,
Elaludt a hó anyó.
Rénszarvasok bánatosak,
Munka nélkül maradtak,
Manócskák sem jöttek vele,
Elmaradt a hahota.
Nem hallom tán soha többé,
Lovas szánnak a hangját,
Emlékemben õrzöm most már,
Míly' csodás volt e varázs.
Régen volt már nagyon régen,
Csilingelõ hangja szállt,
Sallangja volt lovacskának,
Kiscsengõvel a nyakán.
Kis csikó ment anyja mellett,
Ficánkolt és kacagott,
Jókedvében hancúrozott,
Oly boldog volt a havon.
Elõkerült a padlásról,
Otthon készült fa-szánkó,
Felmentünk a hegyoldalra,
A kacagás visszhangzott.
Befagyott az Almás-patak,
Bátyám csinált fa-csuszkát,
Lehetett ám nagyot esni,
Az volt az Én korcsolyám.
Ünnep volt a disznóvágás,
Összegyûlt a rokonság,
Férfinépség nem fáradt el,
Csúsztak Õk is a szánkán.
Volt ott mindem, eszem-iszom,
Egyre több a koccintás,
Éjszakába nyúlt minálunk,
Móka és a dalolás.
Boldog esték, téli esték,
Jó barát és szomszédság,
Megtanultam sok-sok nótát,
Léleknek ez gyógyhatás.