Hogyha angyal lennék
Ablakpárkányokon ülve
Bepillantanék a szobákba,
Belopóznék a szívekbe is
Sötét ablakukat kitárva
Hagynám betörni a fényt.
Hogyha angyal lennék
A földi léttel szembesülve
Nem várnék semmilyen csodára
Összefognám kezeitek erõvel is
Nem hagynám közöttetek járva,
Hogy elveszítsétek a reményt.
Hogyha angyal lennék
Emberi testbe kényszerülve
Tudnám, nem élek hiába
Szeretném az ellenségem is
Elvesztett szárnyaim megtalálva
Felemelném az embert, szegényt.
Hogyha angyal lennék
A farkasok megszelídülve,
Úgy élnének a világba
Mint a bárányok, ha szürkén is
S az emberek közt békésen járva
Visszahoznák az elveszett reményt.