Simon Roland
Kaland
Elfüggönyözött panoráma,
mosolygó sûrûsödõ félhomály,
lopakodik a titkok világa,
saroktól az ágyig, belakja a szobát.
Hûs patak, forró vágy, tikkasztó nyár,
simogatta, formálta tolakodó combod,
ujjaim siklanak tested bársonyán,
merész ívek követelik a csókot.
Táncol a csend és a zaj,
ölelkezik távolság és közelség,
testünk körül hullámzik a fal,
szenvedélybe dermed a kép.