?rület, káosz, szerelem, satöbbi
Írta: Whatshername Dátum: Augusztus 02 2007 20:27:52
Mert igen, megcsókolhatsz, ha szeretnél,
S én feltárnám neked lényem összes hibáját,
Teljes hír
És elért már engem is a szörny? ?rület,
melynek határa csak az örök vágy,
Feltámadt bennem a pokoli gy?lölet,
S minden porcikámmal haragszom rád.
Haragszom, mert szerelemmel szeretsz engem,
Egy gyereket imádsz, te szörnyeteg,
Régi álmaidra lelsz talán bennem,
De tudd meg, velem csak magadat b?nteted.
Undorodok magamtól és megborzongok t?le,
Ahogy minden szavad érzékeny pontot ért.
Hagyj meg engem vadnak, vagy inkább l?jj le,
Csak ne szelídíts meg, erre senki sem kért!
Könyörgök, hagyd, högy megérintselek téged,
Engedd éreznem fehér b?röd illatát,
Ne tiltakozz, mert akkor véged,
Közös vágyunk lelkünkön villan át.
De nem! Gusztustalan vagy, te rohadék!
Úgy utállak téged, gonosz, ostoba férfi!
Bár ha ezeket kimondanám, összeomlanék,
Saját szavam vérz? szívemet sérti.
Mert igen, megcsókolhatsz, ha szeretnél,
S én feltárnám neked lényem összes hibáját,
Lelked megpihenne kusza kis lelkemnél,
Ha úgy szeretsz, mint én, mint aki nem tudja világát.