Vendégségben a boldogságnál
Írta: marica Dátum: December 10 2008 08:56:48
Z
Ma különös meghívást kaptam
A boldogságtól táviratban.
- Jöjj el hozzám, kérlek!
Vendégségbe hívlak téged.
Teljes hír
Vendégségben a boldogságnál
Ma különös meghívást kaptam
A boldogságtól táviratban.
- Jöjj el hozzám, kérlek!
Vendégségbe hívlak téged.
Ja! A címemet sem tudod?
Ott lakom ahol akarod.
A meghívás, a cím is furcsa,
Mégis elindultam nyomban.
Csak sétáltam, nem siettem,
Tudtam, a cím után úgyis elérem.
Lábom az erdõbe vezetett,
Színes avar csalogatva csörgetett,
Árnyák mutatta a múló napot,
Láttam mókust ágról ágra ugrándozott.
Majd bebújt az odvába,
Makkot tört, s eltette vacsorára.
Amott a messzeségben
Két ember fûrész húz egy cseppnyi résen.
Síp-supp, síp-súpp, serceg a hangja,
Dõl a fa hatalmas halomba,
Favágóknak izzad a homloka.
Az árnyék már delet mutat.
Elõvettek egy fonott kosarat,
Szalonna, fõtt krumpli, hagyma illat,
Csiklandozta az orromat.
Mosolyogtak, és én vissza.
Magukhoz intettek egy falatra.
Nyújtózott egyet a felszáradt pára,
Együtt, inni mentünk a forrásra.
Én tovább ballagtam, az Õ kezükbe balta,
Ismerõs dalt fütyörésztek a fát hasogatva.
Ritmusra haladtam elõre,
S lám már az erdõ másik széle
Fogad tóparton, fûz bólogat,
Alatta vidám gyermek csapat.
Dalol, kacag,
Futva hozzák a gallyat,
Tüzet raknak, sercegõ,
Sült szalonnát ropogtattak.
Latyak, kátyú közepe,
Megfogott egy szekeret.
- Hahóóóóó! Gyerekeeeek!
Gyertek! Segítsetek!
Kinek mi volt kezébe,
Rögvest maga mellé letette,
Sebtében rohantak.
A szekéren toltak, s rántottak.
Az épp csak fel nem borult
Mikor a ló meglódult.
A kocsis szekere gurult, gurult.
Ö kacagott, és visszaintett,
- Köszönöm! Viszont látásra gyerekek!
Én csak mentem, mentem,
Észre sem vettem,
Mikor a boldogság küszöbét átléptem.
Haza úton gondolkodtam,
Ma a boldogság vendége voltam!