ha mondanám zavarba jönnél talán
könnycsepp ülne a vágy mosolyán
de te mégis tudod és mégis érzed
szavaink még némán is szépek
szemeink naponta beszélnek
peregnek a vágy vércseppjei
szívünket tépi a szenvedély
félelmünket szaggatná szét
de erõsebb még mindennél
fontosabb vagy az életemnél
ki kell mondjam mert feszít
a magány lassan õrületbe taszít
szükségem van szemed fényére
mely csillagként utamhoz elvezet
de ha elmondom félek elveszítelek