Nézd õ lát...mi látjuk,
Ott fent magasan világok csodája,
Itt lent földnek királysága.
Határtalan, büszke, fenség,
Kik elveszitek mások elõl határtalant nincs mentség,
Ok nélkül oktalan szülte sötét csillagok,
Vagytok szenvedést okozva ohh szegény áldozatok.
Nézz mélyen oly mélyre amíg bírod,
Mit mások éltek át miattad szörnyû kínok.
Világnak csodája boldog magányos,
Tönkre teszitek pedig oly varázslatos.
Addig becsüld míg látod,
A te nemzeted álltal, Isten álltal teremtett világod.
Ott fent magasan világok csodája,
Itt lent földnek királysága.
Határtalan büszke lét,
Áld meg csodáld mit adatott fenséges ég.
Nappal oly fényesen ragyog,
Éjjel álmát alussza, de halk szavát még most is hallhatod.
Õ megteremtett, te nem becsülöd,
Õ követ, te kerülöd.
Nincs menekvés élettõl, haláltól,
Ne menekülj suttogó szavától.
Becsüld,szeresd földet,eget,
Minden mit teremt föld tiéd lehet.
Váratlan várt bujdosó kincs,
Ne féld mid még nincs.
Óvd egész testeddel míg tudod,
Fogadd el becsüld életed, hisz neked is jutott,
Életed tiéd, te általad szõtt meséd,
Ki elesett fogd meg kezét.
õrizd meg lelkét ki neked adta övét,
Ki egy életen át álmairól csak neked mesélt.
Ott fent magasan világok csodája,
Itt lent földnek királysága.