Sötét éj borult a házra,
a csend - leplet terített szobámra,
nem lelem az álmokat,
melyek odalettek a homályba
- Gúzsba kötött a magány,
magát lelkembe mélyen beásta
csontomig ér - eszi, marja...
nem látom, hova lett a holnap
Nem lazít szívemnek lánca
keresem, kutatom a zárat
- feldúlom a titkos fiókot;
elfeledtem hova tettem
megkeresem...
ha addig élek is, de meglelem