Éjfél elõtt pár percel
Írta: SL Dátum: December 12 2008 18:49:14
Gy
Az Élet kacérkodik csak velem.
Inkább hátat fordítok és becsukom
Szemem, hallom a fák suttogását,
Élvezem a Holdfény ragyogását.
Teljes hír
Egy sötét tér a belvárosban,
Suttogó fák a szelíd szélben
Vártam, hogy visszajöjjön egy
Tova tûnt pillanat: Kéz a kézben.
Sejtelmesen egy bokor megrezdül,
Szívem húrján újra zene pendül.
De elhal rögtön, hisz csak egy veréb
Riadt fel éjszakai álmából
Sejtelmes kései sötét órán.
Reményeket visz szárnyán távol.
Hogy megérkezel, hogy a magány
Már csak érthetetlen messzi talány.
Egy árny mozdul tétován, s még
Mindig bizalommal nézek oda,
Hátha megjöttél, hogy átölelj és
Megnyugtass, aggodalmam ostoba.
De csak macska fut át a téren,
Csavargásból sietve haza éppen.
Nyávogva siet egy ház felé.
Fut álmokat elragadva tõlem,
Édeseket, szépeket melyeket
Egész álló nap félve szõttem,
De most rá kell jöjjek csak csalfa
Illúzió mi szívem romokban hagyja.
Egy ág reccsenése hátam mögött
Oda sem figyelek már, hisz tudom
Az Élet kacérkodik csak velem.
Inkább hátat fordítok és becsukom
Szemem, hallom a fák suttogását,
Élvezem a Holdfény ragyogását.
S elindulok tétova léptekkel.
Egész nap erre a pillanatra
Vártam, de az aljasul cserben
Hagyott és rálépett nyakamra.
Könnycsepp hull arcomról az aszfaltra,
A sötét a teret mohón felfalta.