Kései vallomás
Írta: mullerildiko Dátum: December 13 2008 07:17:51

---

I
Mindenkiben ott a más,
Hordjuk magunkban a sötét orhideát,

---

Teljes hír

---

I



Sötét vágyak a szívemre ülnek,
Gének furcsa játéka egy sátáni mûnek.
Remélem még nem késõ,
Egy vallomással tartozom:

Ingoványos sõtét árnyait a
szívednek én is hordozom,
Talán mindenkiben ott van,
Sokan maradtak így árván titokban.


Hogy saját nemed felé is húz a vágy,
Te bátran magányosan vállalád,
Bennem is ott van a sõtét álomvirág,
Az én szívembe is ütött tanyát.

Én szégyeltem és csirájában elfojtottam,
Soha senkinek nem mondtam.
Ott volt minden csalódásban,
Kamaszkori sérülések csirájában.

Ott volt minden elvakart sebben,
És én magányossan fuldokoltam a gennyben.
Küzdöttem ellene egy életen át,
Mindig kerestem egy szalmaszált.

És szerencsére mindig voltak segítõ kezek és szívek,
Mik a sötétségrõl a napfényre vezettek.
Hogy elbotóltál soha ne okold magad,
Gyenge sérült gyermek vagy még,kihasználtak,
szívedre hányták a sarat.

Hogy mások vagyunk, lehet,
De ki tudja kétlem,
Rajtam mindig segített az Isten,
Õ tisztára mossa a bemocskolt havat,


És gyógyulást hoz szívednek,
Mert most vérzik, sebes,
Megsértette egy álnok tükördarab,
Kérlek várj még:

Tudom lesz egy öszinte kedves lány,
Ki megfogja majd a kezed,
És meglátod a jó utra vezet.
És ne szégyeld magad:


Hogy saját nemed felé is húz a vágy,
Mindenkiben ott a más,
Hordjuk magunkban a sötét orhideát,
Ne vezessen félre e kamaszkori lázadás,


Remélem segít neked e kései vallomás,
Vágyaimból szívembõl fakadtál,
Bármit válasz a gyermekem maradsz,
És soha de soha nem engedem, hogy magadra maradj!