Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága
Az Idõ csupán képtelen játék
Fodrozódik a kéklõ tenger,
Megszámolhatatlan zendülõ tajték.
És emlékek folynak tova akár
Olvadó órák. Ó Furcsa táncuk,
De gyönyörû. Megelevenedik
A homokban. Ezerszer láttuk,
Hogyan folyik ki a kezünk közül.
A levegõ szinte él, és mégis
Holtabb mint bármi más e szent földön,
Az emlékezet elhomályosul
Mégis állandó, ez ma már ösztön.
Álnok szörnyeteg, mégis gyönyörû,
Oly nagyon gyönyörû, oly egyszerû.