Lelked kinyílását még a lótuszvirág szirma hordozta,
Földbe tiportad magányodat, eltaposva.
Édes álom, mit üzen, most az õszi szél?
Gyöngypatakok vizébõl a lelked inni kér.
Csillagok fényáradata sokáig követ,
Levél hullajtásáért, õ már semmit nem tehet.
Harmat óvja lelki mivoltodat a sötét éjszakán,
Hulló könnyeid között, a sok ábránd után.
Titkos szíved rejtekében csend az úr,
A magányod, majd gyorsan elvonúl.
Ablakodon halkan kopogva, könnyezett az ég,
Felrázta a láthatatlan szerelempajsz a lelked egét.
A dérnek cseppjei mossák le,
Hamvas arcodról a szenvedést...
Kezedben egy kéz, "soha" nem tévedés.
Kulcs az álmod, szerelem, érzés, vágy.
A lelkednek igazi fényvarázs.
Kinyílik, most tiszt reménnyel,
A csillagokat most éred el!
Ne álmodj, tegyél érte,
Ébredjen a lelked fénye.