Ölj meg, ölelj meg
Szeretsz? Nem, nem mond, inkább mutasd meg nekem.
Gyere, húzz közel magadhoz, s fogd meg a kezem.
Vad, gyilkos szenvedéllyel söpörjön bõrömön sóhajod,
Mint bûnös eretneket szögezzen a falhoz két karod.
Szeretsz? Ha igazán, ha valóban érzed, ontsd a vérem,
Marcangold a húsom, ezt parancsolomr30; vagy kérjem?
Kérjek? Esedezzek? Vagy elég, hogy látod a szemem?
Elég hívó szó, ha a forró ajkam az ajkadra teszem?
Szeretsz? Hát akkor had érezzem a sötét gyönyört!
Halld a kiáltásom, amely a szemérmes csöndbõl kitört.
Csókolj úgy, hogy fájjon, hogy remegjen bele a testem,
Add meg azt a fájdalmas kéjt, amit rég kerestem.
Szeretsz? Akkor esküdj! Esküdj, meg az én életemre,
S cserébe követelj szolgaságot, kérj bilincset kezemre.
Láncolj magadhoz hûvös vassal, forró vággyal,
Had legyek tündér rabod hûséggel, vígasszal, bájjal.
Szeretsz? Ha igen, fogadj el úrnõdnek, lesd a szavam,
Ölj meg, ölelj meg, had döntsem el, én magam.
Villanjon kés a kezedben, izzó-jegesen érje a torkom,
S csókba fúlva vád el, mikor én azt mondom.
Szeretsz? Akkor ne engedj el, tarts csókolva engem,
Míg a pengét a szívembe döföd, s megremeg a testem.
Látod a szemem? Látod benne, hogy most érted halok?
Nézd benne az ígéretet, hogy örökre a tied maradok.
Szeretsz? Hát akkor miért sírsz? Miért könnyezel?
A szerelem örökös háború, mely mártírokat követel.
Ne sírj, mert aki éltetni tud, annak ölni is tudni kell,
Nem gyilkosom, megmentõm vagy, s mindig velem leszel!