Hogyha a sötétben félek,
gyújtsál lámpát, Anyu, kérlek!
Ûzz el minden gonosz árnyat!
Türelmes legyél, ne fáradt!
Hogyha a sötétben félek,
mondj egy esti mesét, kérlek!
Még, ha késõ van is, tedd meg!
Hangod törje meg a csendet!
Hogyha a sötétben félek,
dúdolj lágy éneket, kérlek!
Mosolyogj rám kedves arccal!
Nyugtass meg altatódallal!
Hogyha a sötétben félek,
ringass el, símogass, kérlek!
Legyek szófogadó vagy rossz,
szorosan ölelj magadhoz!
Hogyha a sötétben félek,
ne hagyj magamra, úgy kérlek!
Ha nem szólsz is, csak légy jelen!-
és eltûnik a félelem.
Hogyha a sötétben félek,
Vígasztalj meg, Anyu, kérlek!
S ha nem tudsz már semmit tenni,
szeress úgy, mint soha senki!