Így: tetõfokát mikor a lélek éri
Énekét szárnyain hordja...született lázadó.
Egyszer majd kialszik, szent tüze ég ki
Csalóka látomás, ámítás a múzsáktól a szó.
S a tavasz mikor visszatér
Az éj, ráfekszik a szûz, szõke rétre
Ez lesz a megtermékenyítés napja...
A természetnek újjászületése.
Májusi illatok ott fognak keringeni
S énekeljetek, mert mind az ami nemes
Lágy, édes, nem öreg nem halott
Énekeljetek, itt a Csalogány...orgonák illata kegyes.
Mind az mi tûz és szent, kialszik
Ott a mélyben a csillagok közt, beszéd gyémántján
Forrás ezüstjét a Hold havazza
A természet nem öregszik, jõ a csalogány.
Nem tudom feledni, e világból vagyok
Pedig úgy szeretném...égitest lehessek
Szerelmem nyakában füzér, csillagként járok
Fehér, rózsaszin virágként erdõbõl jöhessek.
Minden fájdalomnak legyen vége
Csak maradék versben beszéljek,
Emelkedjen a völgy a viz felett
A fák tengere leveleken zenéljen.
Halk egyetértésben énekeljek
Az orgonák illatában, részegen mondhassam:
Gyertek itt a tavasz, s a Csalogány orgonák közt
Oly szép minden a lilás hangban.