A hideg szél lengett át vállamon,
Felemelt homlokkal eléd jöttem,
És mondtad: gyere büszkén, szabadon,
Ne a volt gondoktól meggyûrõdten.
Régrõl halványképek, szeretkezõk
Irigyen villantak fel mögötted.
Érintést a szél arcunkra szövött,
Akartad: jöjjek, akartam: jöttem.
Ahogy felém nyúlt karod, ölelõn,
Bennem a döntés joga, vágya,
Irisz-szemekbõl könny szökött elõ,
S borult lelkünk imazsámolyára.
Megnyílt terünk, a mélykút ízei,
Bántó, bús imák rontottak nekünk,
Mégis tudtuk egymást így szeretni,
Õ megbocsát, hisz nem mi vétkeztünk.