Könny-függönyös szemmel
Díszítem fel lelkem fenyõfáját.
Törött gömbökkel,
Keserû cukorral,
Alatta tépett csomagokkal.
Mit érhet az ünnep,
Ha egyedül iszom a keserûség
Fanyar italát?
Mit érnek az Angyalok, ha
Nem viszik a szívem dalát Hozzád?
A zöld fán letörtek az ágak, rajta
Szívem darabjait látod.
A nedves csillagszóró,
Nem kaphat már lángra,
Könnyem sós vize
Hullik rá a fára,
A hazug szavak cérnaszálon lógnak,
Tûnõben van már a megálmodott holnap.