Egy életet kaptunk,
Ez a kincs az elsõ.
Arany ládikócska,
S hozzá vörös
Bársony belsõ.
Meg kell tölteni,
Nem ám arany pénzzel:
Elsõ kincs a tudás,
Mi ha tiéd,
Sosem vész el.
Ahogy töltöd ládikódat,
Peregnek az évek,
Jön sok ember,
S millió történet:
Õk az emlékek.
Lehet fájó vagy szép,
De el nem veheti senki.
A második,
Mi csak tiéd,
S a ládába kell tenni.
Egy van még, mit
Nem vesztünk el soha:
Képesség
a szeretetre.
Ez a három, noha
Talán van egy negyedik,
Mi örökre miénk lehet:
Kotta, hangok,
S dallamok
Temploma ez: a Zene!
2008.12.14.