Az vagy nekem, mint éhnek a kenyér
Ha rád gondolok a szívem ismét remél
Még irántam, benned szerelem nem él
Idea vagy, amely igaz férfi szívében él
Az vagy, mint hûs árnyéknak a levél
Ha nincs, a fa elpusztúl, már nem él
A szépség, amely belõled árad felém
Az isteni jósággal fûszerezett remény
Az vagy, kit álmaimban szerethetek én
Látom kincsem, mit el nem érhetek én
És nem tudok másba szeretni, nem én
Nélküled én, árva maradok s szegény