Kopár sötétben botorkálva
lépten-nyomon felbotlik
egy csúszós hazugság,
mely marja gyomrom,
akár félbeharapott szó,
elkendõzik az igazat,
mint tetõt télen a hó.
Tíz körömmel kaparom,
vastagon belepi mocsok,
vájkálni hiába akarom,
szétszóródott nyomok...