Rendhagyó
Ma reggel felébredtem!
Na nem ez volt a rendhagyó!
Mert ha az elmúlt hatvanhárom évben,
Csak egyetlen egyszer nem,
Hááát nem is tudom..
De nem is érdekel.
Hogy mi a rendhagyó? Mondjam el?
Biztos, hogy érdekel?
Õszintén: szégyellve vallom be.
Magamba szerettem!
Így is viselkedtem.
Fõztem magamnak egy kávét.
Nem ám akármint!
Gondosan, Forróra,
Mintha nem is az enyém volna.
Kevéske cukor, Completta betét,
Hisz kit szeretünk, keressük kedvét.
Szóval. Megadtam a módját,
Mint az unokák kakaóját,
Kevergettem, élveztem illatát,
S az utolsó csepp kortyát.
S Így magambameredve,
Gondoltam egy merészre!
Úgy is közeleg a szeretet ünnepe,
Hát meg ünneplem ma. Miért is ne?
Mivel Jézus születésnapja sem tisztázott,
Talán senkinek sem ártok,
Ha ma magamnak csinálok Karácsonyt.
Elõ vettem a mûfenyõfám,
Mû ünnepem elkezdem hát!
Igaz, még én sem láttam,
Meglepetésnek szántam,
Magamnak!
Ha jó leszek!
És ma, ha nem is jó, de jól vagyok, úgy hiszem!
S e rendhagyó napot annak szánom,
Kit még soha sem szerettem.
Most kényeztetem!
Minden dísz csupa arany!
Olcsó TESCO-s árú!
Akciós ráadásul.
De a szeretetet nem pénzben mérik!
Azt adjuk, ha nem is kérik.
Rakosgattam, igazgattam az ágakat,
Rendhagyó az illata is a mûfenyõfának.
De hát azért lesz még haszna,
Egy élõ fenyõ megmarad tavaszra,
Nekem meg a jövõ évben
Nem kell sorba állnom érte.
És most, hogy szépen kiformáztam,
A sok arannyal cicomáztam.
Nézem.. elégedett vagyok.
Lógnak rajta, gömbök, jégcsapok.
A csúcsa is arany!
Én meg imádom magam.
Nézem. Körbe, körbejárom,
Jó, hogy nincs rajtam járom,
Mert ha valaki látna, ökörnek titulázna.
De most nem érdekel.
Ma úgy döntöttem szeretnem kell.
Magam. Csak úgy. A semmiért.
Csak céltalan, a kedvemért.
Most a csomagokat rakom alá,
Tegnap becsomagoltam már.
Szóljatok rám! Ne engedjem hosszú lére!
Jó. A szeretet gyertyám meg gyújtom végre.
Vigyetek belõle egy csepp lángot,
Kívánok Békés, Boldog Karácsonyt.
Remélem, a mai bûnöm Õ is, Te is megbocsátod.
Pécs 2008. dec. 16