Körúti séta
Kézenfogva sétáltunk a körúton ketten,
a Blahára érve kissé megéheztem.
Kerestük a helyet amely itt állt talán,
ahol fasírtos zsemlét ettünk hajdanán.
Régen jártunk erre de emléke megmaradt,
ott súgtam szerelmet az árkádok alatt.
Mára csak gyorsbüfé meg koldusok hada
szépíti a teret, - és az Emke lehányt fala...
Nem vonzott a plakát, az ételek képmása,
a húsporos burger és lájtkólás jégkása.
Továbbálltunk hamar, földerengett a múlt,
kaleidoszkópszerûen a nyelvünkre tolult.
Nincs már puha pacsni a reggeli asztalon,
mindent a pénz ural, - az árrésen jött haszon.
Van ugyan választék de nincs ablakos kalács,
régen fordítva volt, -meg Elnöki Tanács...
Nincs már piros könyve kicsiknek nagyoknak,
viszont szórólapot mindennap bedobnak.
Szabadságunk is van, mely rengeteget ér,
- de nincs pénzed mit kiadj két darab buszjegyér'
Van harminchárom nézhetõ csatorna,
- így hiába várom, mint repülsz karomba.
A túlélõ showt nézõ, vajon hogy éli túl,
amint saját kis élete mélyvízébe fúl?
Megszûntek rossz ízek, és elvesztek a jók.
Hol vannak a cukorbamártott ánizshajók?
Hol vannak a vízparti gyermektáborok,
a Palatinus strand elõtt kígyózó sorok?
Egyáltalán kell-e, hogy itt legyenek még?
A mának csak régmúlt: jó és rossz emlék.
Ezeken töprengtünk egymás kezét fogva,
- szép esténk így lett az emlékezés foglya.
Lassan hazaértünk, éhségem megmaradt,
a kamrából elõbújt néhány finom falat.
Elköltöttük hamar, s néztük egymást sután,
harminc együtt töltött szép esztendõ után.
Gondolatban bejártuk az elmúlt éveket,
de a körútra kimenni mégsem érte meg,
mert hiába megannyi kedves szép emlék,
ha eltüntek a jó meleg, nagy fasírtos zsemlék...