Mindig azt hittem, könnyû, szép, meseszerû, az égbõl jövõ áldás.
Kezdek kételkedni benne.
Csak a testek játéka lenne, s nem is az érzelmeké?
A test kell, de a lélek már elhagyható?
Hogy mûködik ez?
Nem létezik, pedig sokan hisznek benne.
Köztük én is, de
Elvesztem a hitem az idõ múlásával.
És ismét egyedül vagyok, már megint, vagy még mindig.
Szerelem? Létezik olyan egyáltalán?
Szívemet szorongatja a magány pokoli köve, mi sosem akar elhagyni,
egyre jobban nehezedik, szúrja a mellkasom.
Ver a szív lankadatlan, s nem tudja eldönteni,
hogy a kékszemû szembejövõ idegennek melyik kell,
csak a test, vagy a vele együtt lélek is?
Fel kell ébrednem, s szembenézni a valósággal.
Nincsenek hercegek, akik a semmibõl jönnek
Életre szóló szerelmek sem köttetnek,
mert porrá és hamuvá lehetnek.
Semmi sem szól egy életre,
egyszer mindennek vége.
Ez lenne hát a nagy érzés,
mi hegyeket renget meg,
Közben, ha csalódás ér,
pedig a szívet öli meg?
Érdekes jelenség,
nem hétköznapi történés.