.jpg)
Összegyûjteném a világ földre hulló könnyét.
Csillagkoszorúba fûzném gyémánt cseppjeit.
Égig érõ fénycsóvából gyertyalángot csennék,
S tûzvarázzsal díszíteném az ünnep perceit.
Bodrosfelhõk pihéibõl puha párnám lenne,
Mibõl pillekönnyû álmot szórnék szanaszét.
S a tündérmesék csodája ott ragyogna benne,
mely szeretettel fonná át a bánat fellegét.
Nem lehetek angyal, hisz szárnyaim sincsenek.
Egyetlenegy kincsem van, s ez dús fantáziám,
Mely szivárványból lobbantja a színes tüzeket,
hogy mindig hinni tudjam- nyár jön a tél után-