Virágének
Hervadt rózsa áll magában
évek óta a szobámban.
Szirma fakó, feje kókadt,
nem érdemel szinte szókat.
Búsan mormog: nem is oly rég
én voltam a díszes vendég.
Szirmom ékes, fejem kényes,
elmeséltem: Õ mit érez.
Bársony voltam szép ruhádon.
Tündököltem, mint egy álom.
Illatomtól bódult lettél,
kedvesedre ránevettél.
Kar a karban, kéz a kézben,
keringtünk a lámpafényben.
Kristály csillár szórta fényét,
boldog élet szép reményét.
Eskü hangzott, csók is csattant,
ruhádról egy gomb lepattant.
Fények gyúltak szívetekben:
Egyek lettetek ti ketten.
Szirmom gyûrött lett a bálon,
de én bizony azt nem bánom.
Bánatom csak egy van nékem:
mindez mára csak emlékem.
2008-12-17