Te elmentél, de a házban
Emléked oly mélységes nyomot hagyott... Erõszakos illatod
Egy kéjes gyilkos füst
Mely a virág illatából ered
Akkor, mikor a Nap tüzes csókjával
A virágon mereng.
Te elmentél, de az egész házban
Megrázó emléked
Erõszakos parfümöd
Növeli a vérnek keringését
Bíbor vöröset.
Érezve, a tüzes csókoknak moraját...
A ruzsos szád.
Te elmentél az egész házból
Lelkem vadakhoz hasonló,
Hallom a vérem ordítani
Mellem sírásban egy fújtató.
S a szempilláim idegesen vergõdnek
Szomjas kezeim nyújtom szenvedélyesen...
Egy ének hangot öltve, Érosz tüzes
Az éjben, sötétségben, véres fogait nyomja éles szögben...
A nagy ürességben.