pusztulás és pusztulás
egy síron sincs már virág
mind lelopták
gyalázat
a gyûlölet leszakítja mindet
ez a világ eltaszítja
számûz
jóságot
vidámságot
szépséget
másoknak adja ajándékba
és hol az érdem
s csak kolonc
ezeréves gyászunk nyakunkban
ne hordjuk sírunkba
ékkövét a szenvedésnek
a szeretet láncát ne szakítsuk szét
s lesz termõ szépség
jóság és vidámság
ne sírjanak fiaink
unokáink értünk
ha a ravatalon látnak
inkább dobják le
magukról a mázat
rákent gyalázat
s Isten megáld ha
ima hagyja el ajkaitokat
a végsõ óra messze van
nem jár még felénk...
Hmvhely, 2007. augusztus 17-én, pénteken