Sötétségben tapogatva
lépten-nyomon megbotlom.
Hazug rögök megfekszik
koszt kérõdzõ gyomrom.
Ködös ráncba bújtatják,
temetik az igazat,
tíz körömmel kaparom,
megbújik a szenny alatt.
Kósza nyomok elõtûnve
igazságot majmolnak
tudattalan tudatosként
téves útra hajszolnak,
félig nyitott sanda szemmel
néma árnyként követnek
zsebükben a zizegõvel
hátam mögött nevetnek.
(átírtam az elõzõt, úgy érzem ez jobb lett.:) )