A csendnek beszélek
Írta: marica Dátum: December 19 2008 19:55:45
C
Mikor írok, a lélek repdes
A világ hallgat, mint alvó méhes
Nem sokat, csak szeretetet kérek!
Teljes hír
A csendnek beszélek
Ma nincs, kivel beszéljek
Majd ha ráérsz, felelj, kélek!
Mindegy, hogy mit mondasz,
Jót, csúnyát, vagy szépet,
Csak majd egyszer, kérlek:
Fejtsd ki véleményed!
Mikor írok, a lélek repdes
A világ hallgat, mint alvó méhes
Nem sokat, csak szeretetet kérek!
A világ minden emberének.
Nem hallja senki? A gondolat dalol!
Néma a csend, hozzám se szól.
Csak a billentyû kopog,
Betûkbõl álmodom, a gondolatot.
Ha írásom olvasván, hegedû zenél,
Ha kitalálom lelked énekét,
Ha a szavak, sima, halk dallamok,
Elértem, mit híven akarok.
Lehet csak legyintsz. Az írást, a sutba!
Beteges agyrém, vagy mi? Kitudja?!
S hallják azok is, akik nem akarják
Kiáltásod: az ilyennel, tele a zsák!
De a világon, ha csak pár ember akad,
Kikben érzést keltenek a szavak,
Azt mondom, már akkor megérte.
Elolvasta az is, aki sohase kérte!
Köszönet érte!
2005. szeptember