Emlékszel-e..
Igen,mi voltunk,hihetetlen,de ott voltunk..
Ha nem hiszed az én szavam,csak emlékezz,
Ki az,ki elõször ölelt õszintén,kiért
Egykor bármit megtettél,ha kellett
Volna, s én lelkem adtam oda..
Újra elhittem,újra reméltem,Te lehetsz az,
kit a végtelenbe kísérek majd,akivel
leélem e rövidke életem..
Tévedtünk,mint mindenki,elhittük,
Mert valósnak tünt,pedig csak egy
Képzelt világ volt...
Vallomást tettem,írásban bár,
De annál õszintébb szavakkal,
Igaz forró,rejtett könnyekkel,
Bár ne tudnád mit érzek,ha csak
egy percre ne lennél eszemben..
..és ismét,a sírás,mely örömmel tölt el,
Vakmerõ hit,bár ne lennél,miért kell
Még mindig bennem élned, ,,Hagyd,hogy menjen,
Õ már nem szeret téged!'' kiabálja valami,
Aztán a másik lágyan ,,Ó dehogynem..''
Ha lenne rá magyarázat,csak egy ok,
Miért nem gondolnék Rád..
Ezért mindent megtennék,mindenre képes volnék...
Dömötör Édua Csenge
2008. December