CCXCIX. szonett
Újra falhatod élettelen testem, -
Óh, - Halál, hát ily gyászos véget ért;
Hogy érted már hatodszor születtem,
S hulltam porba a kegyeidért!
Csók égette arcom, halandó kora
Sújtott gyászával, - hervadó virág
Hullatta szirmát, s égett betû nyoma
Márványba, utolsó gyász-alkonyán.
Már nincs tanítvány, s nincs Mester
Csak szellem, s hanyatló másvilág;
- Míg másszor jó az Ember, - egyszer
Újra teremti, - Antikrisztusát!
- Így siess! - Nemz, alkoss hetedszer, -
S ha nem, - Rossz ébred e Kor hajnalán!
20081215
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!