Az ember egy lehelet
Vagy egy árnyék, vagy a harmat.
Az álom mindig hívja
S mikor adatva van, kettõbe szakad.
Az ember egy sóhaj
Õ a könnycsepp belõlünk,
Reggelnek mosolya lelket önt
Az a hajnal ,gyönyörü.
Az ember egy fuvallat
Szélnek szárnyain elrepül.
Õ a sírás, simogatás
A ember egy pillanat...az életünk.