Kedves verses társak,
jó napkorongosok, eme
versikémmel elsõsorban
most hozzátok szólok.
Hogy átadjam néktek
az egyet, mit adhatok,
Tiszta szívbõl jövõ
jókívánságimat.
***
De hogyan is csináljam,
ezen törtem fejem,
hogy ne legyen sértõdés,
s kiket kell, mégiscsak
külön megemlítsem.
Végül úgy döntöttem,
neveket nem írok,
De mégis tudja majd
meg akihez épp szólok.
***
Elõször jó kívánságim,
az emberé legyen,
akinek, hogy itt vagyok,
bizony köszönhetem.
Mert ha Õ nem hív meg,
verset ki tudj, hova írok.
Legyen hát Õneki a
Karácsonya áldott.
***
Másodszor szólanék
ahhoz a személyhez,
Kinek kedves szava
majd mindig megcéloz.
Lankadatlan olvassa
Õ sorba a verseket,
s bizony gyakran kapunk
tõle véleményt,de
legtöbbet szépeket.
A neve napját február
havába keresgesd.
S ha nem kap is mér Õ,
lakóhelyét e sorokban
ha ügyes vagy, megleled.
Hát neki is kívánok,
biz meghitt ünnepeket.
házukat járja át
a végtelen szeretet.
***
Ezután jõjjönek sorban
mind az adminok:
a kedves szerkesztõk
s adminisztrátorok.
Kiknek a munkája
itt nem is oly kis dolog.
Persze az õ ünnepük is
legyen nagyon boldog.
ezt kívánom én nékik
teljes szívembõl,
Õnekik is adnék a
Karácsonyi étkembõl.
***
Most pedig Ti jöttök,
kedves versíró társaim,
a szeretet ünnepén
azt kívánom Ti is
legyetek boldogok mind.
Szemetekben ez
szép napokban,
csak örömkönny ragyogjon,
bú és gond ez évben
már senkit se nyomasszon.
***
Ki ne hagyjak már senkit,
buta nem lehetek!
Hisz itt vagytok Ti is
kik csak olvastok minket:
verset szeretõ Emberek.
Ezért hát nektek is
nagyon szép ünnepet,
S tán mondhatom
mindenünk nevében:
Köszönjük, hogy
olvassátok verseinket.
nektek is kívánok
Boldog Karácsonyi Ünnepeket!
*