Egyre dühöng az aszály
S a rekkenõ melegben
Kiszáradt minden víz
Az útszéli berekben.
A vizivilág állandó lakói
Most otthonukat vesztve
Kényszerûségbõl valahol
Már másutt telepedtek le
Berektõl jóval távolabb
Kint a termõ földeken
A kevésnél talán több
Ez évben aligha terem
Megáll még a gulya is
Nincs itt legelni kedve
Csak néz egykedvûen
A száraz aszott gyepre
Még búsúl a vezérürü is
Most néma kolompjával
Az is a kút felé indúlna
Már szomjazó nyájával
Végûl fölkel a juhász is
És szebkendõjét veszi
S gyöngyözõ homlokát
Igencsak sûrûn törölgeti
Lassan elindúl nyájával
A nagy csorda kútjára
Hol üde, hûs, tiszta víz
Sõt árnyas liget várja
Ha az éltetõ víz hiányzik
Borúl a természet rendje
Az ember, állat s növény
Igy most egyaránt veszve
Elõ kell most eztán venni
Az elmúlt gazdag éveknek
Minden gondos tartalékát
Melyet eddig megõriztek
Most sokkal többet tenni
Kitartással, erõvel, ésszel
Simán megküzdeni végûl
E szûkös aszályos évvel!