Ülj le mellém kedves, mond el, hogy mi bánt?
Mond el nekem mitõl zordak a téli éjszakák?
Mitõl válik kérgessé az egykor sima lélek,
S mitõl lesznek torz tükrök a csillogó emlékek.
Ölelj át kedvesem, ne kérdezz most semmit,
Könnyeidbõl ne pazarolj sohasem rám ennyit.
Próbáljunk meg úgy élni, hogy ne fájjon a jelen,
Ha már a múltnak árnyéka nekünk sötét verem.
Ülj mellém kedvesem, s ne vádoljuk egymást,
Nézzük fenn a csillagokat, míg a szemünk ellát,
Mert azokban van megírva szerelmünk és sorsunk,
S oda fogunk jutni is, ha egyszer szárnyat bontunk.
Álmainkban együtt vagyunk, minden gondolatban,
Nincs közöttünk távolság, szóban, versben, dalban.
Érezni tudlak szívem ritmusával zárt határok nélkül,
Mert az álomban nem kell félni, csak az ébredéstõl.
2008.12.22