Hibás az egész nagy gépezet
Hibás, mert rozsda marta meg.
Részei külön még egészek,
De egységet alkotni nem készek:
Túl sok a gyenge, rossz darab
S kevés, mi mindig fehér marad.
Rajzold meg saját körödet
Így óvd meg lelkedet, életed!
Ordíts ha elér a félelem-
Rohanj, tiéd a végtelen!
Bármikor elölrõl kezdheted
Fényezni röpke éltedet.
Akár a földnek sok fája,
A fáknak sokszáz virága,
Virágok együtt jól megélnek
De a fát a szennytõl megvédjed!
Gondozd fád, s lásd meg az erdõt,
Így tán a boldog lét eljõ.