CCC. szonett
Hjajj, ha tudtam volna, - elfáradtam, -
- Ott, fent a tetõn, hol ezernyi madár
Suttog, - "nézd városod leigázottan;
Régi-múltadban kardod élére hányt,
- Tán szeszéjed hívta magad ellen,
A búsképû hõs-lovagi magányt";
S míg páncél-tükörképed retten, -
Mint megérted e modern kor századát...
- Ott, hol lenézve egy város moraja,
S csak hátadnak vetve pihen a magány;
Gúnyád, mint divatmúlt ficsúr ruhája,
- Vagy, talán egy koszos kis királylány,
Ki göncét hamisan magamögé dugva
Kábítja hõn szeretett világát?
(Sóhajtozz, - te újdivatba öltözött leány,
- "Szeress", hisz hátad mögött 'tán...én vagyok!)
...Eme hangokkal szólt a magány.
20081219
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!