Karácsony éjszakáján,
lépkedek kihalt utcán.
Csendes minden körülöttem,
a hó is csendben hull az égbõl.
Olyan, mintha fehér tollak,
fehér puha tollak hullanának,
s vastag puha takarót képezve,
lágyan, s némán jelezvén nekem
itt a Karácsony, a szeretet ünnepe.
Suttogva kérdi meg tõlem,
miért nem vagyok otthon, a szeretteimmel.
Ezen az éjszakán mindenkit járjon át,
a szeretet, a béke és a meghittség érzése.
Mindenki érezze a szeretet, amit egy angyalka
visz körbe az egész világon.
Boldogsággal, meghintvén a Földet.
Kívánom senki ne legyen ma este egyedül,
senki ne érezze magát magányosan.
Mindenkinek jár egy csöppnyi szeretet,
boldogság, és egy ölelés, egy jó szó.
Hisz ez a szeretet ünnepe, mikor mindenki
egy kicsit jobb és emberségesebb.
Ez a Karácsony igazi lényege, ez a kulcsszó
ahhoz, hogy igazán szép és meghitt legyen,
A Karácsony ünnepe...