A vadász oson napkelte elõtt gyors léptekkel
Vendége a Nap, pompában üdvözli szeretettel.
Mindenki örül, millió hangok
Ünnepel a természet, látva kísérõjét, a Napot.
Tiszta levegõ, hullámokban
Arcokat érint, csókot ád a láthatatlan
Réten a lépés nyomot hagy magában
A Nap melegén harmat szárad, s eltûnik a fû nyomában.
A vadász magába szívja reggelnek friss illatát
Élvezve a fûn világosság játékát
Figyelve az árnyékokat, virágokat, erdõnek tisztását
Friss forrásnak csobogását, sas tollazatát.
S ahogy felér, oda fel... egy jegenye nyújtózik
Ezüstös levelei pihenésre késztetik
A vadász kihívásnak álmosan tesz eleget
Egy ágon két mókus kacagja...
A fegyvere is csillogóan, fûbe esett.