A Szent Karácsony garabonciás,
Minden gondnak és bajnak vermet ás,
És elsüllyeszti mélyre,
Békét hozván erre a csodás éjre.
Ül a szõnyegen kicsi család körben,
Kisjézusok maradtunk a tükörben,
Mind bûntelen,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.
A Szent Karácsony kedves idegen,
Egy perc alatt a lelkünkben terem,
Az ajándéka: béke,
Hogy tisztán nézzünk fel a tiszta égre.
Fogja egymás kezét a kis család,
Mosoly a szemnek ajándékot ád,
Szeplõtelen,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.
A Szent Karácsony jóságos manó,
Elvisz mindent, mi szürke és fakó,
Arcunkra színt varázsol,
Talán hideg van kint, de mégse fázol.
E napnak minden perce kincset ér,
Nem szûk a lelkünk, ha ez mind befér,
És létezem,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.
A Szent Karácsony béke és derû,
Bár láthatatlan, mégis gyönyörû,
Fény hoz a földi jégre,
Szemünk felnyitja minden jóra, szépre.
Hétköznapi álruhánk lekerül,
Hit és szeretet méltó helyre ül,
Szemben velem,
És hull a hó kint egyre szüntelen,
Felöltözött a világ hófehérbe,
Az ajtón ma csak
Szent Karácsony tér be.
A Szent Karácsony igaz lelki tér,
Jó úton járhatsz, ha Hozzád betér,
Lágy hangon súg füledbe:
Fel a fejjel, indulj tovább elõre.
A világ szennyes, rossz szele fütyül,
Ne félj tõle, Te nem vagy egyedül,
S titoktalan.
Tombolhat a rossz, de mint hasztalan,
Öltözik majd a világ hófehérbe,
S az ajtón egyszer
Szent Karácsony tér be.