Németi Csaba
Advent
Fehér ruhát öltött az adventi hajnal.
Könnyeit szomorú cseppekben
szórja szét.
A ködön át vánszorgó lámpafényt
ölel a szél
Minden csendes, a kivert eb is
hallgat a kapualjban.
A várakozás palástot borít a tejfehér
mindenségre.
Szobák melegében csonkig égett gyertyák
fagynak koszorúkra,
s álomban dobban milliárdnyi szív
a Krisztusért.