A legszégyentelenebb tölgy
Dorgálta a szerény rózsát:
Igazán bátorságodat csodálom,
Hogy velem más összevetést találjon?
Ágaim végeivel én a kék eget betöröm
Barát vagyok a sassal...
S õ nekem elõre köszön.
Jaj, s a törzsemet
Három ember átal nem fogja
Csodálattal kéne légy te is iránta.
Ez mind igaz:
Mondá a rózsa...
Te, csak makkot adsz
Míg én, a virágok uralkodója.