Ajándék-gyökerû
fenyõ a sarokban.
Csonka gyertya lángja
még utolsót lobban,
edénycsörömpölés
hallik a konyhából.
A kis betlehemben
üres már a jászol.
Dobozok, papírok
egymás hegyén-hátán.
Egészen mást vártam,
mint ami itt várt rám.
A kacagásokból
nyoma sincs a hangnak.
A könnyek a padlón
régen felszáradtak.
...Nna, még néhány nap, és
vége lesz egy évnek.
A tavalyi tervek?
Megzápult remények...
Ötödike, hétfõ -
év, hét elsõ napja.
Mindenkit úgy vár a
meló, ahogy hagyta.
Drágább lesz az élet,
magasabb a létra,
sürgõsebb a munka
- hogyhogy nincs kész még ma?! -
ráncosabb az asszony,
jobban fáj a térdem
- a késdobáló is
messzebb van, mint régen.
Aztán majd' egy évig
karácsony - nem lesz már.
Nem lesz a szobában
vidám, s könnyes szempár,
nem lesz üres doboz,
csillagszóró-hulla,
a padlórésekben
tûlevél lehullva,
szaloncukor-papír
laposan, tépetten.
Az ablakon egy évig
a függöny se lebben.