Németi Csaba
Karácsony este
Karácsony este .
Kinézek az ablakon.
Magam elé képzelek egy fényes csillagot.
A szilaj szél is érzi, most cselekedni kell.
Könnyû hópelyhek hullnak, pihegve borítanak
takarót a földre.
Az utcai lámpa fénye sápadt szikrákat szór a mindent
befedõ fehérségre.
Elhúzom a függönyt.
A kandallót bámulom.
A fahasábok lángjai lusta ráncokban pihennek el
a parázson.
A szeretet születésére gondolok.
Eljött értünk.
Ki koldusokat tett gazdaggá javak nélkül,
szeretete gyógyír lett betegségre,
s a bánatot örömmé változtatta.
Gyermekei lettünk.
Tanított bennünket, hogy egymásért éljünk,
s azt szeretettel tegyük.
Most is köztünk jár, mert Szentlelkét örökül hagyta.
Segít, hogy kövessük Õt, sok felesleges forgácsot
magunkról lefaragva.
Számvetést csinálok, bizony az életemben
sok minden hibádzik.
De aki Krisztus gyermeke, az egyedül sohse lesz,
hiszem, hogy életünk értelme a szeretetteljes cselekedet lesz.
Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!