A víz felszínén úszó holttest,
talán szörnyû titkokat rejt
s a gumiszobában az õrült,
talán iszonyú képeket felejt..
s Te melyik vagy?
gyönyörû, tiszta szemed mirõl mesél?
szorosan összezárt ajkad,
néma süket falaknak mirõl beszél?
Ha tehetném, felszárítanám
a könnyeket az arcodon,
s talán én is könnyebben ébrednék fel,
egy átzokogott hajnalon
ha tehetném, törölném emlékeidbõl
mindazt mi oly nehéz
s tudnám: tettem érted valamit..
bár talán már a minden is kevés.
Ordítani kellene, hogy : Elég!
Sok már! Elég!
Csak élni szeretnénk..
szerelmet, küzdést, harcot
s egy kis gyõzelmet keresnénk.
Tenger a lelkünk, s hánykódnak
rajta a gond-hajók..álomszép
sellõk dúdolnak halkan
álomba ringató altatót...
...s álmodjuk, hogy boldogok vagyunk.