Mint az ég elbukott angyalait,
Szétzúz minket test és élet.
Te a felszín hullámain,
Én a mély tengerben élek.
Talán ha az égen csillognál,
Még közelebb éreznélek..
Nem szennyezne sár, ember, mocsár,
Egymást kerülnünk sem kéne.
E két bûnös szív egy volt,
S marad mindörökké,
Feltámad és összeforr majd,
Mi balsorsban: csak emlék...