Láttam ajkain folyni a vágyat,
szemében tombolón a tüzét
ahogy hergeli orrában a szag,
emeli formálódó kezét
lábában gyorsuló mozdulatra,
mert enni kell, ha szólít a lét!
Vérében rombol jelképeket
naponta hagyva büdösödni,
ordítva rugdossa a tetemeket
mert szeret így barbáran élni
s imádva félni a fellegeket
hogy van még holnap mit gyilkolni!
Toronyházak üvegén sodródik
naponta járva útját a fény,
benne néha szellõ morgolódik,
alája szállna reményben a csend
mert minden nap egymásra szagosodik
sírva az értelem guanóként!
Állok magamban magam elõtt
múltamat cipelve testemben
s nézem a véremben múló idõt
ahogy belé szagosodik a jelen
és fegyverként fogja reá a tõrt
önnönmagára a félelem!