Párizsban szép az élet
Párizsban oly gyönyörû
Párizsban más évszakok járnak
Párizsban az Õsz oly egyszerû.
Az utcák tele vannak Platánokkal
Suhanva, hosszban száguldó levelek.
Csörömpölõ ürességük, szélben zengnek
Veri õket az Õsz, örvényben keverednek.
Az ágak már csupaszak
Verebek hada, a zajongók.
Megkondul egy harang, hullámát nincsen mi felfogja...
Ijesztõ, galambok repülnek, milliók.
S a kinti kávéházak zárva állnak rég
Járok, keresek, itt semmi reménység.
Köpönyegem magam köré csavarom
Úgy innék egy kávét itt kint, akarom!
Párizs az Õszben egy zárt könyv is
Senki nincsen a boltívek alatt.
A parkok is üresek, üresek a hidak
Utcákon itt-ott járókelõk kopognak.
Harangok hada visszhangzik
Szájról szájra verésük átjár
S ott a régi hidak alatt
Mélyrehatoló felhangolásuk száll,csak száll.